Erdély – Kelemen-havasok
2010. július 6-12.
Július 08.
Bánffy-tengerszem – Üllőkő-nyereg
Reggel
sűrű ködre és erős szélre ébredtünk, úgy nézett ki, hogy esős időnk lesz.
Viszont felnézve az égre, látszott a szép tiszta kék égbolt. Sűrű alacsony felhőket
kergetett a vad szél, bízva, hogy idővel javulni fog a helyzet, és a nyári erős
nap feloszlatja a felhőket vártunk az indulással.
Érdemes
volt várakozni késő délelőttre felszálltak a felhők, kitisztult az ég a Jézer-tó magasságában. A csúcsokon azonban makacsul
tartotta magát a sűrű köd.
Útnak
is indultunk. Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk úgy tárult elénk a gyönyörű
panoráma. Szépen lehet látni a Gyergyói-medenét,
Hargitát, keletre pedig a Csomádot és a
Hagymás-hegységet.
Hamarosan elértünk
a Meteorológiai állomáshoz, ami teljesen kihalt volt, egy kutyán kívül, aki
ahogy eljöttünk onnan lett bátor és hangos ugatással követett minket. A hangra
kinézet egy ember az épületből, de már nem mentünk vissza, folytattuk tovább a
gyaloglást.
Délután
kettőre járt az idő, az égen sötét viharfelhők jelentek meg, és a nap is tűzött
nagyon. Vihar gyanúsnak tűnt a helyzet. Mivel a nyereg nem volt már messze, és
előtte terveztük a sátrazást, ezért elkezdtük keresni az ideális éjszakázó
helyet.
Szerencsére
hamar találtunk is egy viszonylag vízszintes és kőmentes kis területet. Gyorsan
felvertük a sátrat félve, hogy kitör egy nagyobb vihar.
Azonban
amilyen hirtelen ránk ijesztettek a sötét felhők, olyan hamar el is tűntek
békésen.
Így
kihasználva az időt, körbejártunk a környéken. A fényképek nem adják vissza azt
az élményt, ahogy a változatos formájú felhők kavargása közt látszódott a
környék. Mi csak ültünk a szikla peremen és nem győztünk betelni a természet
szépségével.
Azt
hiszem, erre mondják, hogy ez az a hely ahol Isten is megpihen.
Pár
panoráma kép
Üllőkő-nyereg
- Pietrosz - Gyöngyös-tető