Országos Kéktúra

 

Írott-kő  -  Kőszeg  -  Sárvár

 

 

 

2009. 05. 01-03.

A hosszú hétvége előnyét kihasználva, neki vágok az Országos Kéktúra első szakaszának, amelyre nagyjából a kitérőkkel együtt 80km távot számolok.

 

Főbb áthaladási pontok:

I. Kőszeg - Trianon kereszt - Hétvezér-forrás - Óház-tetõ - Írott-kõ - Velem

II. Velem - Kőszeg - Tömörd - Szeleste - Bögöt - Csénye - Sárvár

A táv megtételéhez péntek 12 órától vasárnap 17 óráig lesz lehetőség. A tömegközlekedés „rugalmas” volta miatt kettébontom a szakaszt.

Első nap Kőszegről indulok Írott-kő felé, majd Velem és vissza Kőszegre (ezt második nap reggelén)

Második és harmadik nap Kőszegről Sárvár felé.

Nos, vasárnapra kiderül mekkora távot lehet megtenni, titkon remélem, hogy sikerül az egész első szakaszt teljesíteni.

 

Kellemes meleget de záporos idõt ígértek a hét hátralevõ napjaira, remélem sikerül szárazon megúszni.

 

 

2009. 05. 01. Péntek

„Ne zavard Isten álmát”

 

Kőszegre fél tizenkettőre értem, megnéztem a buszmenetrendet, ami írt egy buszindulást 12. 30kor Velemre. Mivel jobbnak gondoltam Írott-kővel kezdeni ( nap végére bebizonyosodott, hogy jó döntés volt) Így módosítottam a túra útvonalon, és megvárva a buszt, Velemről indultam fel Írott-kőre.

A buszon utazott még egy négyfős csapat, akik szintén Írott-kő – Sárvár szakasznak vágtak neki. A három nap során többször találkozunk a pecsételő helyeken. Mint megtudtam, nekik már 900km van a hátuk mögött.

Hosszú-völgyben vezető piros jelzésen indultam meg, egy széles erdészeti úton, mely szép bükkösben halad, az út baloldalán patak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy idő után az erdészeti út éles jobb kanyart vet, de balra egy alig látható, benőtt erdei ösvényen vezet tovább a turistaút (ezt jelzés nem jelzi). Itt kezdődik a meredek szakasz, rövidtávon megy fel az út a hegygerincre.

Az úton egy kígyót zavartam meg a sütkérezésben:

 

 

Felérve a gerince már könnyebb volt a menet, az út jobb oldalán tettem egy kitérőt Asztal-kőhöz, a völgyben megláttam a kéktúrás csapatot, ők egy másik úton indultak neki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másfél órás út után felértem Írott-kőre. Mivel sokan voltak, a kilátóba fel sem mentem, elsétáltam az Írott-kőhöz, pár fénykép,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

majd lejjebb az úton pecsételés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az információs tábla szerint, innen Kőszeg 3.5 órára van, mivel a hegyen szándékoztam tölteni az első éjszakát, ezért bőven volt még időm. Egy tisztáson megebédeltem, és napoztam egy jó órát.

15. 20-kor indultam tovább, az út jó darabon a Borostyánkő útvonalát követi, váltakozva nyíresek és egyéb lombhullató erdőben, néha fenyvessel tarkítva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy erdőirtásra érve csodálatos panoráma nyílt a tájra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leérve a Hörmann-forráshoz, aszfalt úton halad tovább a jelzés, szerencsére nem sokáig, mert hamarosan balra tér le, be a bükkös erdőbe. Itt nagyjából 1km halad erdei úton, egészen a Stájer-házakig.

Egész ideáig lefele haladtam, innen kezdve azonban egészen a Vörös-keresztig újra felfelé megy az út, sajnos végig műúton.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kék itt végre letér az aszfaltról, és egy nagyon hangulatos ösvényen halad tovább, egészen Óház-tetőig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kilátótól meredek köves ösvényen kell ereszkedni végig a Hétvezér-forrásig, a következő pecsételőhelyig.

A forrás mellett egy szétvert határőr őrs mesél az elmúlt történelemről, és az emberi butaságról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

17óra 40perc van, már nincs messze az esti táborhely, a Trianon-kereszt, miután friss vízvételezés után neki is vágok. Pintér-tetőig megint emelkedik az út, de ez már a mai nap utolsó emelkedő szakasza. Gyorsan telt az idő, meg is pillantottam a kék keresztjelzést, ami az emlékműhöz visz.

Sátorverés, vacsora és vízszintes helyzetben elhallgattam a madarak dalolását egész sötétedésig. Majd alvás.

Mai nap Velemtől ideáig nagyjából 15km tettem meg, ez még semmi a holnapi naphoz képest, amikor is 40km távot terveztem (amit aztán sikerült túl teljesíteni)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2009. 05. 02. Szombat

 

„Mindig a templomtornyokat láttuk meg először”

 

 

Szép napos időre ébredtem, ideális körülmények a túrára, reggeli majd a sátor összepakolása után, korán 6. 30 kor indultam is.

Kőszeg határában először a Kálváriát, majd annak a templomát értem el, a lefele vezető út mentén pedig a stációk kis építményei láthatók.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiérve az erdőből már Kőszegen is vagyok, jobb oldalt látható az a hely ahol a Szent Koronát őrizték 1945 márciusában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kőszegen belül egyszerű az útvonal, hamar be lehet érni a belvárosba, mely szerintem Magyarország legszebb óvárosa. Gyönyörűen felújítva az épületek, Hozzá játszott a kellemes hangulathoz, hogy kora reggel volt, így alig pár ember lézengett a Fő téren. Ez sokat dobott a hangulaton. A Fő téren összefutottam a kéktúrás csapattal is. Épp a kivezető kék jelzést keresték, ami valóban nem volt egyértelmű. (bár állítólag jól látható, hát nekem sikerült is egy régi, már megszüntetett jelzésen elhagyni a várost)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel semmi kedvem nem volt vissza fordulni és megkeresni az új jelzést, elindultam a régin. Végül is az eredeti út vonal is itt ment nyugtattam meg lelkiismeretemet. Egyetlen hátránya, hogy aszfalt úton halad nagyjából 2km távon, (a forgalom nem vészes) ahol is aztán becsatlakozik balról az új jelzés. Innen jobbra tértem, és egy széles erdészeti utat követek. Baloldalt katonai lőtér, természetesen szétrombolva.

Egy nagyon hosszú és nyílegyenes szakasz következik, figyelni is kell a vége fele, mert az ember úgy belejön a gyaloglásba, hogy könnyen túl megy a jelzésen. Ami egy erdészeti emlékműnél van, és 90 fokban balra tér. A térképen jelölt Vadászház nem látszik, gondolom, bent lehet az erdő mélyén. Az út szerintem nagyon hangulatos, szép változatos erdők váltogatják egymást, a madarak pedig egymással versengve éneklik túl egymást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Ő befejezte az Utat)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folytatás egy nagyon széles, döngölt földút, nem is látni a végét, kicsit lelombozó látvány végignézni a horizonton, és nem látni mást, csak a végtelenbe tartó utat. A sok irtás miatt elégé monotonná válik az út. Majd hirtelen jobbra megjelenik egy kis ösvény, rajta a kék jelzés, végre valami változás.

Egy kis tó is van jobb oldalt, az út pala törmelékkel van felszórva, (elég ronda) ami jelzi lakott helyhez vagyok közel. Itt hirtelen balra tér le a kék jelzés elég nehezen követhető az erdőben, egy alig járt épp kivehető ösvényen halad az út. A benőtt jelzéseket megtisztítottam, a forrásból pedig vizet vételeztem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiérve az erdőből újra, talán ugyanarra a szekérútra tértem vissza. (ha így van, akkor elég nagy kerülő volt az erdőben).

Beértem Tömördre. Közben elkezdett az eső is szemerkélni és feltámadt a szél, úgy néz ki komoly időromlás lesz.

Pecsételni nem tudtam, mivel az volt bennem, hogy itt boltban kell kérni igazolást. Viszont végig menve a falun, se bolt, se kocsma, se térerő. Az eső meg esett, így nem keresgéltem tovább, van fénykép, ami igazolja az itt létet.

Mint a telefonos segítségnél kiderült a templom előtti fán van a doboz (kösz Móni az infót) ezt már jó kilométerre tudtam meg a falutól, szóval nem mentem vissza. Mivel közben elállt az eső, elfogyasztottam az ebédet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újra erdős és művelt területeken halad az út, a repce mezőn őzek játszadoztak, majd vonultak át előttem.

 

 

Átmenve a fő úton a Kincséd-pusztai major mellett kell menni. A kutya barátságos, és üdvözölni fut az emberhez, NEM MEGDOBÁLNI!  (más infók szerint vannak más kutyák is itt, most nem voltak)

A major után, egy nagyon hosszú, több kilométeres szekérút következik, ami ha süt a nap, bizony izzasztó lehet, mivel sehol semmi árnyékot adó fa. Most ilyen veszély nem állt fenn, felhős és szeles volt az idő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt érdemes megállni, és visszanézni. A messzeségben látni a Kőszegi-hegységet. Szinte hihetetlen, hogy az éjszakát ott töltöttem, és reggel onnan indulva most itt vagyok. Hatalmas élmény látni a távolságot. Ilyenkor érzi az ember, hogy mire is vállalkozott. A látható eredményről nem is szólva, és ez még csak az út fele…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viszont innen kezdve a szekérút szinte megszűnik, és egy-egyre jobban gazosodó, tele cserjékkel szakasz jön.

Jelzés elvétve található, növelve az izgalmat, hogy ez vajon a jó út? (mivel jobbra-balra térnek le mezőgazdasági utak)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De aztán hirtelen erdőirtás, majd erdős rész következik, ahol a felfestett jelek jelzik, jó uton vagyok.

De korai az öröm, hirtelen útelágazás, szembe erdőirtás, sehol semmi jelzés. Vajon merre?

A térkép segítségével sikerült be azonosítani az erdei utakat, s nagy valószínűséggel az jött ki, hogy egyenesen kell tovább haladni, az irtás mellett, majd a végén balra. Bejött az elképzelés, az erdőirtás végén, egy kivágott (!!!) fán megláttam a kékjelet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az irtást elhagyva ismét kellemes erdei környezet fogadott, most már nincs messze a csárda, a következő pecsételő hely. Egy beton gáton áthaladva, ismét egy erdőirtás következik, szokás szerint ismét sehol semmi jelzés.

Így maradt a megérzés, irány a baloldali, amúgy is jobban kitaposott út. Ismét bejött, mert ez a helyes irány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár méter után ki is érek a csárdához. Pecsételés, beszélgetés egy pihenő turistával, étel elfogyasztás, és kihasználva, hogy ismét szép idő lett, félóranapozás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fő úton párszáz méter, majd jobbra be az erdőbe, hosszú idő után elég hosszú emelkedős rész jön.

Majd kiérve az erdőből balra az erdészeti úton, át a vasút alatt, kellemes erdei út következik.

Közben előjött az izomláz, és a talpamat is kezdem érezni, lassan minden lépés kezd izgalmas lenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden útkereszteződésben térképet lesem, messze van még Szeleste, a mai nap táborhelyszíne? Úgy érzem most érkeztem ahhoz a bizonyos határponthoz, amin túl kéne esni. Hát csak nem akar…

Ráadásul ismét végelláthatatlan hosszúságú utak jöttek, mintha próbára akarnának tenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És akkor hirtelen előtűnt egy templomtorony, Szeleste!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A templom mellett elhaladva, jobbra nézve nagyon halványan a messzeségbe bújva, látszik még a Kőszegi-hegység

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szelestén, Anita Presszóban kértem bélyegzőt a füzetbe, vettem ásványvizet és indultam is szálláshelyet keresni a falun kívül. Jó darabig szántó földeken keresztül ment az út, beérve az erdőben, pedig egyelőre nem találtam alkalmas sátrazó helyet. Igy megpihentem, és vacsoráztam. Pihenés közben egy bátor nyúl többször kinézet az útra, velem szembe, mint aki ellenőrzi, hogy ott vagyok-e még.

Majd gondolván egyet elindult felém és nagy nyugodtan elhaladt előttem. (bár a végén azért belehúzott)

 

 

A pihenő és a vacsora megtette a hatását, elhatároztam, hogy tovább haladok, és nem itt, hanem közvetlenül Bögöt előtt keresek sátorhelyet. Tehát még ráhúzok a mai napra 7km utat.

Újra hosszú, egyenes útszakaszok jönnek, egészen a 88-as fő útig. Ez már tényleg a kitartás próba tétele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

19 órakor úgy döntöttem mára elég, fájt mindenem, Bögöt előtt nagyjából 1km-el találtam egy remek sátor helyet, és lepihentem.

Milyen jól tettem, ugyanis amint kész lett a sátor, és elhelyezkedtem bent, elkezdett esni az eső!

Szerencsére amilyen hirtelen jött, olyan hamar vége is lett, de jó érzés volt, hogy szárazon bent átvészeltem, és nem vizesen kell táborhelyet keresgélni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mai nap Trianon kereszttől Bögöt határáig nagyjából 47km tettem meg

 

 

2009. 05. 03. Vasárnap

„Úton lenni a boldogság, megérkezni a  halál”

 

 

Reggel, tudván, hogy az egész napra úgy 13km jut, sokáig élveztem a reggeli madár éneket, a sátorban, és 7 óráig feküdtem. Majd 8 órakor indultam el. Szép napsütéses idő köszöntött az utolsó nap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beérve a faluba, gondoltam, hogy nem sok esélyem lesz nyitva találni a boltot, vagy a kocsmát ahol a pecsételő van. (nem értem miért nem lehet itt is nyilvános helyre kitenni, mint máshol)

Így is történt, ezért készítettem több fotót a faluban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elhagyva a falut, jött az utolsó hosszabb táv, Csényeújmajor 7.5km, ezt végig aszfalt úton kell megtenni.

Nem a legkellemesebb, 2nap természet után ekkora szakaszt műúton, forgalomban megtenni.

De eltelik viszonylag hamar és megérkezem a majorhoz, ahol pecsételek, és a kápolna mögött elvonulva pihenek 1 órát. Közben a szemben lévő majorból egy kutya jön kíváncsian hozzám. Szintén barátságos, sőt rá kell szólni, hogy elég volt a haverkodásból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11kor tovább indulok, balra a Gyöngyöspatak töltésén. Mivel nem gondoltam tervezéskor, hogy ilyen korán végzem ezért csak esti vonatokat néztem haza fele. Gyors telefonos információkérés korábbi vonatokról (kösz Jocó) és kiderült, hogy a 13. 25-ös vonathoz még van bőven szabadidőm. Így a gátnál napoztam bő 1 órát, majd bebicegtem a városba. Kedvenc bevásárló boltunknál (Penny) vettem kefirt, mert a három nap kenyér-szalonna-hagyma után megkívántam :)

12. 58-kor feltűnt a vasút épülete, a célállomás. A pénztárnál kértem igazolást, és kimentem várni a vonatot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„ Nem vagyok fáradt készen állok bármi újra

Tudom, hogy dolgom nem végeztem el

Bársonykönyvemet nem írtam tele

Nem tudtam megfogalmazni még az igazságot

De amit írtam mind igaz”

Hobo - Csavargók tízparancsolata