Túrabeszámoló

A zempléni hegyek közt

2009. május 20. – 22.

- Végig az Országos Kék-túrán –

Első nap (2009. május 20., szerda) 13,6 km2 km

 

Hollóháza - Füzér

 

Május 20.-án délután 14órára értünk Hollóházára, porcelángyárnál van az első pecsételő hely, a portás amint meglátott minket rakta is ki a bélyegzőt.

Pecsételés után, elindultunk a Kéktúra kezdő-végpontjához, (ez nézőpont kérdése), a központi térhez egyszerű eljutni, végig tovább a főúton. Az emlékkő kicsit cseles, mert a térfele néző oldalán útbaigazító információ van. Mivel nem jutott eszünkbe megnézni a kő másik oldalát, igy 2 helybelitől érdeklőttünk, merre találjuk az emlékkövet.

Nem lettünk okosabbak, nem hallottak ilyesmiről. Így nem maradt más hátra, körbe néztünk a téren, igy látván meg hogy az előbb említett kő másik oldalán van az a

bizonyos Kéktúra végpontra állított emlékalkotás.

Egykis fotózás a környéken és neki is vágtunk a mai napra tervezett Hollóháza és Füzér közötti körülbelül 14 kilométeres távnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az időjárással nem lesz gond az már látszik, hétágra süt  a nap, jól esik betérni az árnyékot adó erdőbe. Az út első próbatétele a Nagy-Milic, 895 méterével a szakasz legmagasabb pontja, biztató, hogy utána már csak alacsonyabb hegyek jöhetnek.

Jó tempóban elérjük az első határkövet, az út jódarabon, a határon halad végig.

Az útról letér Felvidék felé egy turistaút, melyet egy kulturált és informatív irányjelző tábla is jelez. Meg kell, hogy jegyezem, van mit tanulni szomszédunktól ilyen téren is.

Innen már nincsen messze a csúcs, ahol a térkép szerint egy Országzászlótartó emlékhely van. Nagy naivan arra gondoltunk, hogy valóban van, hát igen a természetben járva, az ember hamar elfeledkezik a magyar állapotokról. De azért arra nem gondoltunk, ami fogadott.

Szinte azonnal megpillantottuk az Országzászlótartó vasbeton oszlopát, nagyon lehangoló volt az össze-vissza festett-sprézett emlékoszlop, csupaszon.

Arról már nem is szólva, hogy csak egy szlovák nyelvű információs tábla árválkodott, az is a magyar oldalon. Öröm az ürömben, hogy legalább szemét nem volt a hegytetőn.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rövid ebédszünet után tovább is indultunk, innen már hosszan lefele vitt az út. Nemsokára balra megpillantva egy sziklás részt, tettünk egy kitérőt megnézni, vajon milyen kilátás nyílik onnan a tájra.

Nem csalódtunk, fantasztikus panoráma tárult elénk, távolban a Füzéri várral.

Tovább indulván egyre lankásabbá vált az erdei ösvény, majd hamarosan egy bővizű forráshoz értünk, ahol kicseréltük felmelegedett vizünket friss, hidegre. Innen jobbra ki értünk a Füzéri vár parkolójába, a vár 18 órakor bezárt, így tovább mentünk be, a faluba.

A falusi kocsmában megittunk egy üvegsört, pecsételtünk, és megtudakoltuk van-e lehetőség a faluban melegételhez jutni.  

 

A pozitív választ megkapva megkerestük a Koronaőr nevű vendégfogadót, ahol finom vacsorát kaptunk, és megkínáltak minket helybeli pálinkával. A vendéglátás remek, ajánlani tudjuk mindenkinek a vendéglőt!

Végezvén a vacsorával kezdett erősen beesteledni, így úgy döntöttünk, hogy a falut elhagyva rögtön sátrat verünk, és eltesszük magunkat reggelig.

Így is történt, vége az első napnak.

2. nap (2009. május 21., csütörtök) 36 km

Füzér – Füzérkomlós - Bózsva – Kishuta - Nagyhuta – A kék négyzet jelzésen Eszkála eh. –előtt vissza a kékre – Istvánkúti vh. – Regéc

A Füzéri várat és az alig több, mint 500 lakosú Füzér községet elhagyva, a községhatártól mintegy másfél kilométerre vertünk sátrat előző este.

4: 40 kor keltünk, hogy kihasználjuk a napsütéses órákat a mai napra tervezett majdnem 40 kilométernyi gyalogláshoz.

Sátrunk, háttérben a füzéri várhegy a várral

 

5 óra 35 percre értünk Füzérkomlósra, majd Bózsva felé vettük az irányt a Nyíri patak völgye melletti turista”úton”. A jelzés ezen a környéken néha nehezen követhető és az út eléggé benőtt, de legalább vízszintesen halad. A monoton és látnivalókban szűkölködő szakaszt követően örültünk, mikor Bózsvára értünk. Bózsva is, akár az eddig érintett kis zempléni falvak tiszta, rendezett, csendes település segítőkész és barátságos emberekkel.

A faluháza előtt, a villanyoszlopra rögzített egyendobozban találtuk a Kéktúra bélyegzőt.

 

Pecsételtünk egyet, aztán elmentünk a helyi kisboltba. Ekkor még nem sejthettük, hogy egy jó darabig ez lesz az utolsó vásárlási lehetőségünk. Ezután a Bózsvai sziklán kajáltunk, mielőtt továbbmentünk Kishuta és Nagyhuta felé.

Nagyhután szintén bélyegeztünk (Polgármesteri hivatal előtti kerítésen a bélyegző a dobozban). Az utcán vagy 5 ember nyírta a füvet és pucolta a falu főutcája és a turistajelzés melletti árokban csordogáló patak medrét.

Mielőtt kiértünk volna Nagyhutáról megálltunk térképet böngészni az egyik padnál (ugyanis ezekben a falvakban egyenként több pad, asztal és MŰKÖDŐképes utcai kút van, mint a keleti pályaudvaron és környékén összesen).   A térképnézegetés eredményeképpen arra jutottunk, hogy módosítjuk útvonalunkat és a Kék négyzet jelzésen haladva egy darabon, majd visszatérve a kék jelzésre Sátoraljaújhely helyett Boldogkőváralja felé vesszük az irányt. Meredek felfele kapaszkodást követően értünk a Pap –hegy érintésével az Eszkála –rétre. Majd folytattuk utunkat immár a kék jelzésre visszatérve az Eszkála erdészházig (Kéktúra bélyegzőhely!).

Gyors pecsételést követően továbbmentünk a néhány méterre, jobbra fakadó Fekete Péter forráshoz. Megtöltöttük az üvegeket és már mentünk is tovább, mert itt sok volt a szúnyog.

 

 A Gerendás réten szerencsénkre találtunk egy esőbeállót padokkal, így árnyékos helyen költhettük el ebédünket és pihenhettünk meg egy fél órácskára. Fáradtak voltunk, mert egyrészt nagyon meleg volt, másrészt ekkor már az előző napi 16 kmen túl a mai napra tervezett 36 kmből is megtettünk vagy húszat.

Nyugati irányban kanyarogva folytattuk. Következő célunk a szép kilátást ígérő Kerek –kő, amit egy kilométeres kitérővel a kék háromszög -jelzésen néztünk meg. 13:40 körül járt már az idő, mire ideértünk. A kitérő nem volt nagy, de meredek úton vezetett.  A kilátás mindenképpen megérte!

Következett az István-kút vadászház (bélyegzőhely!) mellette az István kúttal, aminek vize egy tóba ömlik. A forrás jóízű és vize tiszta, szerencsére ebben a száraz időben is megfelelő mennyiségű vizet biztosított Regécig.

A jobb sorsra érdemes vadászház egyik pottyantós mellékhelyisége plafonig (!) van szeméttel.

 

 

Az Istvánkúti vadászház

 

Az eddigi legrosszabban sikerült bélyegzőlenyomat az Istvánkúti vadászháznál található fémbélyegzővel

 

Fél négy volt már ekkor, de még előttünk volt a Másfélmillió lépésből ismert Pengő –kő és a mai napra tervezett végcélunk: a Regéci vár.

Egy óra alatt tettük meg a 3 kilométert a Pengő –kői kitérőig, ahol kis pihenőt tartottunk és nekiindultunk az utolsó immár lefele tartó kb. 6 kmes szakasznak.

Az út itt szép szurdokvölgyben vezet, de már vártuk, hogy kiérjünk és leülhessünk egy üvegsörre valami kis kocsmában, majd elhelyezhessük a regéci bélyegzőlenyomatot.

Sajnos mindkét tervünkben csalatkoznunk kellett: az, hogy este hétkor a község egyetlen italboltját (kocsmáját) zárva találtuk még elkönyvelhettük volna a lakosság állhatatosságának javára (az utcán velünk szemben csörömpölő reklámszatyorral a kezében dülöngélő ember azért megingatott ebbéli hitünkben), de az, hogy a bélyegző tárolására szolgáló panziót is zártan találtuk, kicsit elvette a kedvünket. Főleg, hogy a másik bélyegző elhelyezésére szolgáló regéci vár ekkor már ugyancsak zárva volt. Szerencsére víz azért folyt némelyik utcai csapból, így szomjan azért nem maradtunk.

A meleg ételben is reménykedtünk előzőleg, de sajnos maradt a hozott sonka és a szalonna (na nem a sonkát meg szalonnát akarom bántani, jó kaják, csak jobban esett volna az, amit pl. az előző napunk végén Füzéren tapasztaltunk). Este a falu túlfelén találtunk egy szép kis réten sátrazóhelyet, ahol megvacsoráztunk és viszonylag korán lefeküdtünk abban a tudatban, hogy holnap már csak 17 kilométer választ el Boldogkőváraljától!

 

                      HELY                                               Érkezés     Indulás     km

                        Füzér (sátrazóhely)                                             előző este      04: 50         0 km

                        Füzérkomlós                                                         05: 35        05: 50         3 km

                        Bózsva                                                                 07: 10        08: 15       5, 9 km

                        Nagyhuta                                                              10: 00        10: 45      11, 9 km

                        Eszkála erdészház                                                 11: 56        11: 58      16, 9 km

                        Fekete Péter –forrás (Eszkála kút)                        12: 00        12: 02      17, 2 km

                        Gerendás –rét                                                       12: 14        12: 45      18, 2 km

                        Kerek –kő                                                            13: 30        14: 00        21 km

                        Istvánkút vadászház                                              15: 25        15: 35      25, 2 km

                        Pengő –kő                                                            16: 45        17: 00        27 km

                        Regéc                                                                   18: 50        19: 20      33, 4 km

                        Halastó –rét (Regéci vár előtt)                               19: 40       reggelig        35 km

 

3. nap (2009. április 22., péntek) 17 km

Abban a megnyugtató tudatban keltünk és csomagoltunk össze, hogy az előző naphoz képest, csak 17km út vár ránk ma. Viszonylag könnyű út vezet át Mogyoróskára, úgy léptük át a falu határát, hogy bíztunk benne, hogy tudunk vásárolni valamit reggelire. Hát ez az ábránd hamar elmúlt az első helybeli lakos megkérdezése után.       Aki közölte, hogy nincs bolt a faluban, kis bolyongás és kérdezősködés után megtudtuk, hogy van egy panzió feljebb ott kapunk ételt. Bizakodva indultunk ide, ám itt sem volt semmi, így véve egy-egy jégkrémet leültünk és megreggelizünk szokásos sonka-szalonna-hagyma menüvel.

Útközben nem hagyhattam ki, hogy egy pléhkrisztus szörnyedményt lefotózzak anyagnak egy videóhoz.

Mogyoróskától Arkáig egy nagyon szép völgyön keresztül halad a kék jelzés, egy patakmedret keresztezve többször is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Arkától Boldogkőváraljáig már műúton kell haladni, szerencsére nem sokat csak 2km hosszan. Boldogkőváralján a rekkenő meleg ellenére felmásztunk a vár meredek hegyoldalán. Pecsételtünk és mivel a vonat indulásig még sok idő volt pihentünk egy jót.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Kiérve az állomásra látszott, hogy vihar közeleg, most már megnyugodva, véve tudomásul, hogy sikerült a három napot szárazon megúszni.