?
A nap képe
te-edu.info


Tartalom Menü :
Tartalom linkek
Összes kategória
Összes szerzõ
archív részben
Legújabb tartalom megtekintése

Kategóriák
Fotók a Föld legszebb helyeiről (34)
A természet csodái (19)
Hazajáró (22)
-- Túra videóink egy helyen (0)
ÚT keresõknek, és ÚTon lévõknek (15)
Fûben, fában orvosság (34)
Filmajánló (155)
Szerelmes földrajz (10)
Végig az Országos Kéktúrán (9)
Fõ tartalom (4)
Hangfelvételek (32)
Könyvek innen-onnan (17)
Túrabeszámoló (14)
Írások túrázásról, természetjárásról (14)
Írások az élet minden területéről (45)
Élõvilágunk (44)
Ismeretterjesztõ filmek (117)
Főtér (9)

Legújabb tartalmak
A félelem fegyelme
Tudod-e, ki hogyan hal meg?
Illúzió-e a világ?
Miért nem vagyok még megvilágosodva?
Az árpád-kori fénytemplom - Velemér

Újdonságok

Kisfilmek túráinkból
Fõ tartalom
Videó felvételek

Karácsony Ünnepünk, több tízezer éve!
- 2008 dec 13 szombat
szerzõ: Meggyesi József
kategória: Fõ tartalom > Írások az élet minden területéről
Hozzászólás: 0



KARÁCSONY ünnepünk apropóján több kitûnõ írást olvastam különbözõ médiákban az ünnep eredete, hagyományai, a szó eredete, esetleges „kapcsolata KERECSENY szavunkkal” felvetésben stb. témakörökben.

Ez utóbbihoz szeretnék hozzászólni a „tudatlanok magabiztosságával”, hiszen a nyelvészet, a történelem, a népmûvészetek és népi hagyományok szakmai mûvelõje nem vagyok, olvasottságom, tárgyi tudásom sem lépi túl az átlag emberek mûveltségi szintjét. Gondolataimhoz a motivációt és a forrásanyagot Magyar Adorján: Az õsmûveltség c. könyvébõl, illetve Varga Csabának a 2001 óta megjelent mûveibõl merítettem.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint, a KARÁCSONY és KERECSENY szavaink azonos, de legalábbis egymással összefüggõ jelentéstartalommal bírnak, hiszen ez utóbbi az elsõnek csak felhangos változata.

Nyelvünket átszövik, színesítik, kifejezésmódunkat árnyalhatóbbá teszik az ilyen szavak. A példa kedvéért itt csak néhányat említek a sok százból: kever-kavar; veder-vödör; lep-lap; lik-lék-luk(lyuk); girbe-gurba – görbe stb. Ugye, mennyi játékosság bújik meg ezekben a kifejezésekben?
Azt is tudjuk, az eddigiekbõl is következik, hogy nyelvünkben a szavak jelentéstartalmát alapvetõen a mássalhangzók hordozzák, melyek a fenti két szóban betû és sorrend szerint teljes mértékben megegyeznek, holott, évezredes nyelvi hagyományaink és szabályaink adott esetben még a szótag(gyök!) megfordítását és a betûcserét is megengednék.
A magánhangzók „másodlagos” szerepérõl (e jelzõt én használom), bizonyos szabályok érvényesítése melletti elhagyásuk lehetõségérõl, azaz, az õsi rovásírásunkban kifejlesztett „hangugratás” módszerérõl Varga Csaba: Az õsi írás könyve c. mûvében nagyon sok érdekes dolgot olvashatunk.

Végül szögezzük le, hogy esetünkben, a két fogalom közötti kapcsolatot nyilvánvalóan megteremti az adott naphoz kötõdõ két népszokás, az ünneplés és a sólyomröptetés hagyománya mellett, a két, merõben különbözõ dologhoz fûzõdõ, õseink lelkületében kialakult, máig meglévõ mély érzelmi viszonyulás is.

A következõ kérdés az, hogy melyik örökölte nevét a másiktól?

Azt a lehetõséget én kizárom, hogy elõbb kapott volna egy, legyen bár, mégoly kedvelt és tisztelettel övezett madár is, mint a sólyom, megkülönböztetõ nevet, mintsem egy, a mindennapi életet lényegesen befolyásoló, természeti jelenségen alapuló történéshez köthetõ napnak, született volna elnevezése. Egyszerûbben fogalmazva, õseink valószínûleg hamarabb figyelték meg a „Nap járása”, valójában a Földnek, a Nap körüli keringése és a Föld forgása ciklikusságából adódó környezeti változásokat, mint, ahogy megtanultak volna sólymot szelídíteni. Persze, mind ezen feltételezés és okoskodás feleslegessé válik, ha megfejtjük, hogy mit jelent a KARÁCSONY vagy a KERECSENY szó önmaga, hiszen, ismervén õseink romlatlan gondolkodás- és nyelvi kifejezésmódját, tudjuk, ez megtehetõ, mert õk semmit sem bíztak a véletlenre. Ezért is különb, és nem csak különbözõ (ugye, micsoda különbség) a magyar nyelv az összes többitõl!


Vizsgáljuk tovább, tehát a fentiekbõl következõen e nevezetes napot illetve elnevezését, a KARÁCSONY szót! A KERECSENY szóból levonható további következtetésekre a végén még visszatérek.

Mielõtt azonban elkezdenénk, ellenfeleink lefegyverzése céljából varrjunk el egy fölösleges szálat, ugyanis ezzel a problémával, legalább kétszáz éve, minden magyar gondolatnak szembesülnie kell. A Magyar Értelmezõ Kéziszótár (Bp. 1972) szerint, a KERECSENY óorosz, a KARÁCSONY szláv eredetû szó. Tovább bonyolítok, a KESELYÛ, mely szintén egy sólyomfajta és elnevezése is hasonló, mégis, már török, ám véletlenül sem õstörök eredetû, de ezzel a leágazással a továbbiakban nem kívánok foglalkozni. Visszatérve, mivel a szlávba az óorosz bõven belefér, a szerkesztõk bizonytalansága miatt, legalább két lehetõséget külön meg kell vizsgálni.

Az elsõ, hogy a KARÁCSONY szó is óorosz eredetû.
Ekkor adódik néhány kérdés, mely feltétlen megválaszolásra vár. Miért nem vette át a KARÁCSONY szót is a többi szláv nyelv, egyszerre a KERECSENY szóval? Nekik is hasonló érzelmi kötõdésük van mindkét dologhoz, hogy ennyire hasonló nevet adtak nekik? Magyar õseink is tõlük kérdezték: mondanák már meg, hogyan hívják ezeket a madarakat, mert mi szentként tiszteljük õket, de nevet nem bírunk adni nekik?! Gondolom, ez utóbbi felvetésre még ma is, minden magyar azonnal „kardot ránt”.

A másik az, hogy a KARÁCSONY szó mégis, valamely másik szláv nyelvbõl származik. Annak a valószínûsége, hogy két azonos alakú kifejezés, melyek egymással jelentéstartalmi összefüggésben is vannak, két különbözõ nyelvben egymással párhuzamosan alakuljanak ki, jelen esetben kisebb, mint a telitalálatos szelvény kitöltésének valószínûsége, az ötös lottón. Továbbá, élnünk kellene újra, egy olyan képtelen feltételezéssel is, hogy a magyarok, egyik dologra sem lévén elnevezésük, ezeket szépen begyûjtötték különbözõ szláv nyelvekbõl, majd, ha már ennyire hasonlítanak is egymásra, fondorlatos módon megadták nekik a jelentéstartalmi összefüggést! Ugye, ez is lehetetlen?!
A hasonló betû-összetételû és jelentéstartalmú szavak kialakulására vonatkozó számításokat, levezetéseket egyébként megtaláljuk Varga Csaba: A kõkor élõ nyelve c. könyve 5. részének „A szóegyezés esélyeirõl” c. fejezetében.
Utolsó érvként szeretnék hivatkozni az említett szerzõk által is számtalan példával alátámasztott és igazolt állításra, miszerint általában igaz, hogy a különbözõ árja és sémi nyelvek vannak tele magyar eredetû szavakkal, van bennük egy „turáni nyelvi” réteg, amelybõl azok táplálkoztak, és nem fordítva.

Térjünk vissza, tehát az eredeti gondolathoz!

Õseink e napon a téli napfordulót, a világosság fokozatos térnyerését, jelképesen, a „még csak bölcsõben lévõ, de máris nagyon erõs”, a „két gonosz kígyót”, a hideget és a sötétséget egyszerre legyõzni képes (visszatérõ népmesei motívumok!) Napisten újjászületését, egyben az újév beköszöntét ünnepelték. Erre az õsi szokásra csatlakoztak azután, néhány napos eltéréssel a keresztény hagyományok, amelyek e természeti jelenséget, annak megünneplését, összekapcsolták Jézus születésével és a köréje épített mitológiával.
Az adott „nap” jelentõségét tovább fokozza, az év legfontosabb napjává teszi az a feltételezés, mely egyben a megoldást is elõsegíti, hogy ebben az idõben az Északi-sark még a Kárpát-medence közelében („három nap volt egy év”) illetve még régebben, fölötte („egy nap volt egy év”) volt! Ennek lehetõségét alátámasztja számtalan népmesei utalás, és nem mellékesen az Északi-sark napjainkban is, regisztrált módon „vándorol”. Vándorlási sebessége évi 5-20 méter, igaz spirális jelleggel, tehát az egyirányú elmozdulás ennél nagyságrendekkel kisebb. A téli napfordulót így vizsgálva, leszögezhetjük, hogy a sötétség-világosság átmenet egy hosszantartó, egyenletes, de mégis markáns folyamat volt, benne érzelmileg inkább a sötétség megszûnése, és nem a világosság keletkezése dominált. Én is ebben a megközelítésben kívánom értelmezni a KARÁCSONY szót, elõrebocsátva, hogy így értelmezhetõ is.

Az alapszó tehát: KARÁCSONY

Végezzünk el három egyszerû módosítást, melyek a mai írott és beszélt nyelvben egyaránt elfogadottak, a jelentéstartalmat nem változtatják meg, és szerintem, ezáltal közelítünk az eredeti szóhoz is.
Elsõ változat: KARÁCSON
Második változat: KARÁTSON
Harmadik változat: KARATSON
Ezután, a hangtani, sorrendiségi és jelentéstartalom-hordozói szempontból változatlan mássalhangzókat, átmenetileg a magánhangzóktól „megtisztítva” írjuk le, hogy a vizsgálat szempontjából a legegyszerûbb, kiindulási változat a rendelkezésünkre álljon.

Negyedik változat: K . R . TS . N

Ha a magyar nyelvben használt õsi szavak, kifejezések származását, eredeti értelmét kutatjuk, természetesen nem önkényesen, de szükségszerûen ezt gyökökre kell bontani, majd azok jelentését külön-külön megvizsgálni és értelmezni! Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni Varga Csaba: HAR avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége c. mûvére.

Megfontolásaim alapján, az általam vizsgálandó, „gyökök sorozatából” álló szó tehát a következõ: KaRa aT oSoN

Mielõtt nagyon elképednénk, próbáljuk meg a kifejezést összeolvasni, hangosan kimondani! Rá fogunk jönni, hangtanilag sem követtünk el jóvátehetetlen bûnt az eredeti, feltételezésem szerint több tízezer éves kifejezés javára, a mai kiejtéssel szemben, és valójában, érdemben csak egy magánhangzó helyen változtattunk.

Ezek után már könnyû dolgunk van.

A KARA szó õstörök eredetû, magyar megfelelõje GARA, jelentésük: fekete, sötét stb. A két szó azonosságát a kiejtésbeli k=g azonnal világossá teszi. Az õstörök eredettõl sem kell megriadnunk, hiszen õk is õstörzseink egyikét alkották, nyelvük közelebb állt a magyarhoz, mint a mai törökhöz. Nyelvünkben mindkét változat fellelhetõ ma is, például vezetéknevekben, eredeti formában. Emléküket õrzik még az „alvilágba”, jóval karácsony elõtt „leköltözõ”, nagy vörös napot szimbolizáló „Mikulás” kísérõje, a feketébe öltözött KRAmpuszra vagy eredetibb formájában KARAmpuszra vonatkozó elnevezések, de ebbõl ered a mai KoRom szavunk is. Magyar Adorján szerint a GARAbonciás(diák) elnevezés elõtagja is jelenthet feketét vagy rosszindulatú, sötét lelket (vihart támaszt), de jelenthet forgást is. Bõvebben lásd Magyar Adorján: Az õsmûveltség c. könyve 747-748. oldalán, Kandra Kabos: Magyar mythológia c. könyve (181-183. old.) leírása alapján.

Az AT, ATA szintén õstörök eredetû, de a mai magyarban is mély gyökeret vert, nagy szóbokorrá terebélyesedõ kifejezés, melyet aty, atya, apa (p=t), ópa, ota stb. formában használunk. Szimbolikus jelentése: õs, öreg, férfinemû személy, de átvitt értelemben: jótevõ, szellemi vezetõ, sõt „isten” vonatkozásban is használjuk. Példa erre az „atyaisten” ma is gyakori kifejezése.

Az OS, a „sietõ elsurranás hangja”, melynek további értelmezését megtaláljuk Varga Csaba: A kõkor élõ nyelve c. mûve 360. oldalán, átvéve Czuczor Gergely és Fogarasi László: A magyar nyelv szótára c. kiadványból.

Az ON képzõ Fáy Elek kimutatása szerint a mai „ó” képzõnknek felel meg. Ha, tehát leegyszerûsítve az OS = „sietõ elsurranás”, akkor az OSON = „sietve elsurranó” lesz.
Ez azért is érdekes, mert a mai magyar OSON szó minden értelem módosulás nélkül, önmagában is a „sietve elsurran”- ót jelenti.
Írjuk le és olvassuk össze ezek után a kifejezéseket eredeti értelmezésben, majd egy kicsit közérthetõbben is megfogalmazva:

fekete atya oson = sötétség szelleme(istene) sietõsen távozik = távozó éjatya

Azt azért lássuk be, hogy a jelenkori legrövidebb próbálkozásunk is legalább négy betûvel többet igényel ugyanazon dolog kifejezésére, mint õseink idejében.

A KARAATOSON ünnepe = KARÁTSON ünnepe tehát nem más, mint a „sötétség fokozatos megszûnése kezdetének” ünnepe, amit õseink többek között KERECSENY sólymok röptetésével ünnepeltek meg.

Várom ezek után a KARÁCSONY szó szláv nyelvi értelmezését, a Magyar Tudományos Akadémia akkori (sajnos jelenkori is) szerkesztõinek nagyobb dicsõségére.

A gondolatmenet lezárásaként talán megengedhetõ, hogy egy, nem kifejezetten viccnek szánt kérdést magyarságban gondolkodó olvasóinknak feltegyek! Miért nem KARÁTÛZ vagy KARÁTÖL a KARÁCSONY, azon túlmenõen, hogy a magyar fülnek mindkét kifejezés roppant disszonánsan hangzik, valamint, miért van nekünk KERECSENY sólymunk, és nem KERETÖL bárányunk?
Válasz: mert az akkori, békés lelkületû, természetet tisztelõ õseink nem elûzték vagy megölték a sötétség szellemét, hanem megünnepelték annak elmenetelét, és örömükben nem bárányt áldoztak, hanem sólymot röptettek.

Ígéretemhez híven térjünk vissza még egyszer a KERECSENY sólyom, latin nevén Falco cherrug elnevezése vizsgálatához.

Feltételezésem szerint, elõször valószínûleg KARÁCSONY sólyom volt a neve, csak késõbb lett belõle magas hangzójú KERECSENY, kifejezvén ezzel azt is, hogy a sólyom „magasban” röpdös, míg a többi, KARÁCSONYI „esemény” hozzá képest „mélységben” játszódik és a sötétséghez, alvilághoz is kapcsolódik.
Nézzük meg ezek után a latin elnevezést kicsit tüzetesebben. Magyar Adorján szerint (idézet megtalálható az „Az õsmûveltség” c. könyve 852. oldalán) „….világossá válik ezek után az is, hogy a fakó színû sólyom-madár olasz falco (falko) és német Falke=sólyom szó is õsnyelvünk valkó szava származéka.” A valkó szó palóc eredetû, jelentése õszes, kopott színû. A KERECSENY sólyom is szürkésbarna tollú, tehát a színösszefüggés, a végkövetkeztetés elfogadható.
Az eddigiek alapján feltételezhetõ tehát, hogy õseink a KARÁCSONYI ünnepek kapcsán kedvenc madarukat színe szerint is „valkó KERECSENY” névvel illették. A latin nyelv kialakulása idején több õsi magyar törzs (székelyek, avarok, etruszkok stb.) maradványa is a mai Olaszország területén élt, elvileg bármelyiküktõl átvehették kissé romlottan a mai latin falco cherrug elnevezést, amelynek elsõ tagját azután a mai olaszok és németek is használják a sólyomra vonatkoztatva általában.

Tudjuk-e már végre elég sokan azt, hogy a világ legnagyobb kincse a mi kezünkben van, méltók vagyunk-e õseink örökségére, tudunk-e élni ennek lehetõségével?




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
A Világmindenségben jelenleg uralkodó viszonyoknak köszönhetõen Neked most az alábbi bölcsesség jutott:

Gondolatok, írások

Fórum
Hanság

Írta: Nerion
szept 03 : 11:52

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:28

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis
Szuper :)
Írta: Nerion
jún 29 : 20:42

Válasz: Pilis
Wao! Szép kör :) Én holnap meg
Írta: Jocó
jún 29 : 14:25

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
jún 24 : 20:02

Válasz: Zenebutik

Írta: Nerion
jún 20 : 21:38



Tagok kedvencei

Üdvözöllek vendég
Felhasználónév:

Jelszó:


Emlékezz rám

[ ]
[ ]

Holdfázis

Nappal és szürkület

Forrás:Magyar Csillagászati Egyesület


|