?
A nap képe
te-edu.info


Tartalom Menü :
Tartalom linkek
Összes kategória
Összes szerzõ
archív részben
Legújabb tartalom megtekintése

Kategóriák
Fotók a Föld legszebb helyeiről (34)
A természet csodái (19)
Hazajáró (22)
-- Túra videóink egy helyen (0)
ÚT keresõknek, és ÚTon lévõknek (15)
Fûben, fában orvosság (34)
Filmajánló (155)
Szerelmes földrajz (10)
Végig az Országos Kéktúrán (9)
Fõ tartalom (4)
Hangfelvételek (32)
Könyvek innen-onnan (17)
Túrabeszámoló (14)
Írások túrázásról, természetjárásról (14)
Írások az élet minden területéről (45)
Élõvilágunk (44)
Ismeretterjesztõ filmek (117)
Főtér (9)

Legújabb tartalmak
A félelem fegyelme
Tudod-e, ki hogyan hal meg?
Illúzió-e a világ?
Miért nem vagyok még megvilágosodva?
Az árpád-kori fénytemplom - Velemér

Újdonságok

Kisfilmek túráinkból
Fõ tartalom
Videó felvételek

Nem is kell, hogy dagadjon
Élet és Irodalom (1983) Írta: Rockenbauer Pál
- 2009 júl 09 csütörtök
szerzõ: Jocó
kategória: Fõ tartalom > Írások túrázásról, természetjárásról
Hozzászólás: 5
Szerzõnek odaitélt pontok: 10/100
 10.0 - 1 szavazat -

Felhívással fordult az emberiséghez, a hegymászás ellen tiszteletre méltó következetességgel küzdõ - ám általam ettõl függetlenül nagyra becsült és írásaiért felettébb kedvelt - Tabi László az Élet és Irodalom augusztus 31-i számában, Nem akar a keblem dagadni címmel mondja el a véleményét. "Hátha akad valaki, aki néhány szelíd sorban felvilágosít, hogy hol van bennem a hiba ? Hogy a hegymászók személyes sikerélményén túl mennyiben nemzeti diadal vagy legalább is közügy a hegymászás ?"

Hogy Tabi László egyik kedvenc fordulatával kezdjem: azért vagyok itt, hogy megmagyarázzam. Semennyiben. Sem nem nemzeti diadal, sem nem közügy. Ezzé az újságírók fújják föl, akik szívesen "hajlandók" a hegymászásról cikkeket - sõt könyvet - írni. Ha sikerül a mászás - diadalmasat, ha baj történt, hátborzongatót. Mindkettõ kelendõ áru. Mások meg - tagadhatatlanul jó szándékú aggodalomból - ostoba, öngyilkos virtuskodóknak tartják õket. Pedig a hegymászók zöme s java egyáltalán nem azért mászik hegyre, hogy bárkinek is a keble dagadjon. A hegymászó - bármilyen nehéz is ezt esetleg elhinni - azért mászik, mert hegyre mászni jó. Öröm. A hegyen ugyanis nemcsak hóvihar s egyéb borzalmak vannak, hanem szépség, sehol máshol meg nem szerezhetõ látvány. Élmény. Én ugyan nem vagyok hegymászó, de hegyre mászni szeretek, és - amúgy nem különösebben eseményszegény - életem legszebb, legharmonikusabb napjai, hetei között tartom számon azokat, amelyeket jó szerencsém megengedett valamelyik hegyóriáson eltölteni. Hála a magukat lebeszélni nem hagyó elõdeinknek, a hegyek természetét már meglehetõsen ismerjük, s minden esélyünk megvan arra, hogy a Kaukázusban, a Pamírban eltöltött idõ nagy része szép, élményadó legyen. A hóvihar s a többi "rettenet" olyan, bármikor várható veszély, mint mondjuk az írásban, televíziózásban a méltatlan, személyeskedõ, ledorongoló kritika, a sanda gyanúsítgatás, inszinuálás, raportra rendelés - nem kívánt törlendõ. Nem mernék megesküdni rá, ez utóbbi nem szed-e több áldozatot ? Olcsó volna itt az újságírók átlagéletkorával példálózni, annyiszor leírták már, hogy ez a világ legalacsonyabb átlagéletkorú szakmája. Magam pedig tucatjával ismerek - s ezrével vannak ! - olyan 60-70-80 éves embereket, akik több száz csúcsot másztak már meg és még ma is fölballagnak egy-egy "két-, három- vagy négyezresre".
Percig sem állítom, hogy a hegymászásnak nincsenek veszélyei. Ám minél fölkészültebb, körültekintõbb az alpinista, annál kevesebb a veszély. És bármilyen "látványos" és minden újság által megírt is egy haláleset, a sikeres mászásoknak még csak ezrelékeiben sem fejezhetõ ki. Igen, akkor is leírom, ha éppen napjainkban halt meg egy magyar hegymászó a Kilimandzsárón. Mert ezzel együtt, ha "a sport által szedett áldozatok" fogalmát kiterjesztjük - és ki kell terjesztenünk, - a 30-40 évesen, tehát igencsak fiatalon, alig mozduló vagy éppen kotyogó ízületekkel, szétszakadt izmokkal, hülyére vert aggyal, vegyszerekkel szétdúlt hormonrendszerrel, összevissza kalapáló szívvel vegetáló nemrég-még-sportolókra, akkor - különösen egyes szép és igazi és kebeldagasztó sportokhoz képest a "borzalmasan veszélyes hegymászás" elõbb-utóbb a húsvéti körmenet kategóriájába lesz sorolható. Próbálná meg bárki is kideríteni, hány tornász hal meg vagy nyomorodik meg örökre az edzõtermekben ! Vagy hova lettek, hogyan élnek ma az egykor tizenéves sztárok ? Soha nem fogják megtudni. Aki oly élénken el tudja képzelni a hóvihar meg a lavina borzalmait, az ne tudná, mit jelent egy tizenéves gyermeklánynak hátraszaltót ugrania a tíz centi széles gerendán ? És ha mellészaltózik ? Vagy ha fiú elszáll a nyújtóról ? És ráadásul a lavina vagy jön, vagy nem. De a szaltót mindennap meg kell ugrania többször is.
És vajon mennyivel "okosabb" virtuskodás ez ?
Azt állítom, hogy hegyre mászni öröm - elhiszik, nem hiszik, ettõl még az. Úszni is öröm. Tengerben, folyóban, kristálytiszta vizû medencékben. De: úszni minden hajnalban, délben és este faltól-falig, doboló halántékkal, megpattanni készülõ tüdõvel, biztos, hogy ez is öröm ? S ha igen, miért magasztosabb, mint a szabad természetben végzett erõfeszítés ? És miért alantasabb - sõt: kárhoztatandó - sikerélmény - fenn állni egy már megmászott csúcson, mindössze néhány jó barát társaságában, mint állni egy világverseny dobogóján, mások által már többször is elért eredménnyel, mert azért ugye a "normális" sportversenyeket se mind világcsúccsal nyerik ?
Ennek az érzésnek a nagyszerûségét nem tagadom. De miért inkább közügy ? Azért, mert a kifacsart, agyonhajszolt, majd gyorsan elfelejtett versenyzõk jóvoltából, a belõlük nem kifejezetten nyomorszinten élõ sportvezetõk elmondhassák: a mi fiaink, a mi lányaink, a mi országunk, a mi népünk, mennyivel különb, mint a tietek ! Hát ezért nem dagad nekem különösebben a keblem akkor sem, ha magyar voltom kiderülvén a világ bármelyik távoli sarkában így mosolyognak rám: Puszkasz, Kokszisz... (Nota bene: áldozatok.) Ha szegény Palotás Pétert nem számítjuk, akkor az Aranycsapat fele már halott ! Pedig legtöbbjük még messze van - vagy volna - a hatvantól, és hol voltak még az õ idejükben "a mai korszerû edzésmódszerek ?"
Nem is beszélve az autóversenyzõkrõl, akikkel szemben Tabi László sokkal megértõbb: "ott a nagy pénzek ígéretében ül a volán mellé a versenyzõ, s még azt is el tudom képzelni, hogy egy autóverseny a technikai fejlõdést szolgálja". Ehhez csak annyit, hogy a technikai fejlõdést - cáfolhatatlanul - a legjobban a hadiipar szolgálja, s el sem tudom képzelni, hogy ezért bírná Tabi László rokonszenvét. Továbbá azt sem tudom elképzelni, miért rokonszenvesebb az, aki sok pénzért teszi kockára életét, mint az, aki a szépséget, valamint saját teljesítõképességének határait keresve teszi ugyanezt ? S - még ha vele olykor baj is történik - másnak nem árt vele ? S ezzel nem annyira az autó- és motorversenyek olykor (legutóbb Visegrádon) "bedarált" nézõire gondolok. Hanem arra, hogy míg szegény Jankovics Laci magának halt meg a Satopanth gerincén, addig a milliók szeme láttára fáklyaként égõ vagy húszméteres pörgés után tojásként szétloccsanó autóversenyzõ talán (?) nemcsak önmagában tett kárt. Ám - bár tõlem õk idegenek - én nem vetem meg az autóversenyzõket sem, legfeljebb a rajtuk élõsködõ hiénákat és "a vér reményében" kitóduló nézõket.
Hadd hivatkozzak befejezésül egy világszerte jól ismert úrra, annak bizonyítására, hogy aki hegyre mászik, nem föltétlenül öngyilkosjelölt, sikerhajhász, vagy exhibicionista. Az illetõt úgy hívják: Herbert von Karajan. Még idõs korában is mászott - csupa mások által már megmászott hegyen négy- és ötezer méterekre, ha nem is mindig egészen a csúcsig. S ugye alig hihetõ, hogy azért tette ezt, mert úgy vélte, ettõl több lesz, mint ha eldirigálja, mondjuk a Bécsi Filharmonikusok élén a "Kilencediket", amit egyébként mások is, õ is korábban már többször vezényelt ?


Rockenbauer Pál

Hozzászólás
Nem is kell, hogy dagadjon
Minden szavával egyet értek.
júl 10 : 07:36
Nem is kell, hogy dagadjon
febr 21 : 21:25
Válasz: Nem is kell, hogy dagadjon
Ez jó videó
febr 22 : 18:50
Válasz: Válasz: Nem is kell, hogy dagadjon
sztem is elég jó
febr 22 : 20:40
Nem is kell, hogy dagadjon
febr 23 : 14:28


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
A Világmindenségben jelenleg uralkodó viszonyoknak köszönhetõen Neked most az alábbi bölcsesség jutott:

Gondolatok, írások

Fórum
Hanság

Írta: Nerion
szept 03 : 11:52

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:28

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis
Szuper :)
Írta: Nerion
jún 29 : 20:42

Válasz: Pilis
Wao! Szép kör :) Én holnap meg
Írta: Jocó
jún 29 : 14:25

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
jún 24 : 20:02

Válasz: Zenebutik

Írta: Nerion
jún 20 : 21:38



Tagok kedvencei

Üdvözöllek vendég
Felhasználónév:

Jelszó:


Emlékezz rám

[ ]
[ ]

Holdfázis

Nappal és szürkület

Forrás:Magyar Csillagászati Egyesület


|