?
A nap képe
te-edu.info


Tartalom Menü :
Tartalom linkek
Összes kategória
Összes szerzõ
archív részben
Legújabb tartalom megtekintése

Kategóriák
Fotók a Föld legszebb helyeiről (34)
A természet csodái (19)
Hazajáró (22)
-- Túra videóink egy helyen (0)
ÚT keresõknek, és ÚTon lévõknek (15)
Fûben, fában orvosság (34)
Filmajánló (155)
Szerelmes földrajz (10)
Végig az Országos Kéktúrán (9)
Fõ tartalom (4)
Hangfelvételek (32)
Könyvek innen-onnan (17)
Túrabeszámoló (14)
Írások túrázásról, természetjárásról (14)
Írások az élet minden területéről (45)
Élõvilágunk (44)
Ismeretterjesztõ filmek (117)
Főtér (9)

Legújabb tartalmak
A félelem fegyelme
Tudod-e, ki hogyan hal meg?
Illúzió-e a világ?
Miért nem vagyok még megvilágosodva?
Az árpád-kori fénytemplom - Velemér

Újdonságok

Kisfilmek túráinkból
Fõ tartalom
Videó felvételek

Túrázás… …3000 m felett
- 2009 júl 13 hétfő
szerzõ: Jocó
kategória: Fõ tartalom > Írások túrázásról, természetjárásról
Hozzászólás: 0
Szerzõnek odaitélt pontok: 10/100
nincs értékelés -

Túrázás…

…3000 m felett


Az aktív utazások, s közülük is a magashegyi túrák egyre népszerûbbek és keresettebbek. De mielõtt elhamarkodottan döntene bárki is, szeretnék néhány szót szólni arról, mi kell ahhoz, hogy egy 5000 méter feletti csúcsmászás pozitív élmény legyen, ne pedig kínlódás vagy éppen tragédia.

Mi is az a magashegyi betegség? A szakirodalom ekként definiálja:
“A magas hegyek csekély légnyomásának és a magas hegyi levegõ kis oxigéntartalmának következménye. Tünetei: étvágytalanság, fokozott szomj, émelygés, hányás, szapora felületes légzés, szívdobogás, fulladás, szédülés, fejfájás, levertség, álmosság, vagy izgatottság, álmatlanság, kimerülés, vérzések a legkülönbözõbb szervekbõl. Fellépése és súlyossága a magasságtól, az emelkedés gyorsaságától és az egyéni diszpozíciótól függ.”
Valószínûleg ezzel mindenki ilyen-olyan módon tisztában van, de miként lehet ellene védekezni? A kérdés jó, de mindenkire vonatkozó egységes választ kreálni nagyon nehéz.
A szakirodalom jó része arról számol be, hogy az emberek 25%-a már 2500 méteren megérzi a magashegyi levegõ hatásait. De ezen a magasságon szinte senkinek semmi baja nem adódik. Az elsõ ilyen szint 2800-2900 méteren található, az alatt sokkal inkább a kimerültség és rossz fizikai állapot az, ami fejfájást vagy hányingert idézhet elõ.
Beszéljünk elõször a tünetekrõl, amik leginkább este, nyugalmi állapotban következnek be:
1) Szint: 2800-3800 méter.
A legenyhébb tünet az oxigénhiány. Ez még nem része a magashegyi betegségnek, ezt mindenki megérzi, más kérdés az, miként reagál erre a szervezete. A tünet enyhe fáradékonyság, lassabb haladás, gyakori pihenõk beiktatása. Fontos, hogy amint ezt érezzük, azonnal ragadjunk vizes palackot és tartsuk be a napi minimu 2 liter víz elfogyasztását, különben feljebb komoly gondok következhetnek. Alvás közben minimális tünetek jelentkeznek, nehezen alszol el, enyhe émelygést érezhetsz.
2) Szint: 3800-5000 méter.
Amint feljebb haladunk, változik sok minden. Az oxigéntartalom 2800 méter felett hirtelen csökken, éppen ezért az 5-600 méteres szintkülönbség tartás minden magasságon javasolt. Az átlag utazó ritkán emelkedik 5000 méter fölé, ott aludni pedig már csak az igazán bevállalós kalandozók mernek. A tünetek a következõk: szapora szívverés, emelkedõ pulzus, étvágytalanság, enyhe hasmenés, erõsödõ fejfájás. Ha elõzõ este nem voltak tüneteid, akkor menet közben nem fogod érezni a magasság hatását, csak érkezéskor.
3) Szint: 5000-7800 méter.
A harmadik szinten kiszámíthatatlanná válnak a dolgok. A levegõ oxigénsûrûsége 5200 méteren a tengerszintinek csak 50 %-a. Ez az a szint, amin elválik, az ember alkalmas-e komolyabb mászásokra. Ezen a magasságon már menet közben is jelentkezhetnek a hegyi betegség tünetei, az erõsödõ fejfájás, hányinger, hasmenés, látászavar, orrvérzés. A szerevzeted úgy osztja el az oxigént szervezetedben, hogy a túléléshez fontos szerveket támogatja, ezért elsõként az emésztés, a gyomor és a belek funkciója lassul le, majd az agy kevésbé fontos részei, mint pl. a beszédközpont. Lelassul a beszéded, csak tõmondatokat használsz.
4) A Halál Zóna. Csak a Himalájában és a Karakorumban fordul elõ ilyen környezet, szervezett túrát ebbe a magasságba már nem lehet vezetni. Bármikor megállhat a szív, agyvérzés veszély, összezuhan a tüdõ. Egyik pillanatról a másikra érkezhet a baj. A kevésbé jól akklimatizáltak már 7000 méteren is érezhetik a Halál Zóna hatását, ezért pl. egy Aconcagua mászást már nagyon jó edzettségi állapot mellett lehet csak bevállalni.

Mit tegyünk, hogy ne vagy csak minimálisan érezzük a hegyi betegséget?
1) Lépcsõzetesen haladjunk, de tartsuk be az alvási szinteket. A napi táv lehetõleg ne legyen több szintben felfelé 1000-1200 méternél és 3000 méter felett az éjszakázások között szintben 5-600 méternél ne legyen több. A legokosabb, ha elérvén a következõ tábort lecuccolsz, majd minimális cuccal továbbemelkedsz 2-300 métert és visszatérsz a táborba.
2) 1500 méterenként hosszabb akklimatizáció javallott, tehát az adott szinteken további 1-2 éjszakát jobb eltölteni.
3) Folyamatos folyadékbevitel, napi minimum 2 liter. Ezt ritkán tartják be, mert a hidegben senkinek nincs kedve vizet inni. Továbbá 1000 méterenként +1 liter folyadékot kell megigyál, hogy a véred kellõen híg maradjon. Ez 8000 méter felett már 8-10 liter víz fogyasztását feltételezi, ami lehetetlenség. Éppen ezért veszélyes felelõsséget vállalni bárkiért is 7000 méter felett.
4) Könnyen emészthetõ, de energia dús kajákat kell fogyasztani. Tehát a gombapaprikás nem a legjobb menü.
5) Cukor és szénhidrát. Az édességeket az ember nem igazán kívánja, de cukorpótlásra tökéletes lehet a kóla. Sokan visznek magukkal néhány palackkal, mert víz helyett sem utolsó a magashegyen.
6) Fizikai állapot. Sokaknál azért alakul ki a magashegyi betegség, mert immunrendszerük le van gyengülve, esetleg kimerültek. Ilyenkor gyulladás alakul ki a szervezetben és akár már 3000 méteren kialakulhatnak a magashegyi betegség erõsebb tünetei. Fontos tehát a tökéletes egészségi és fizikai állapot.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon zéró magashegyi tapasztalattal mibe vághatok bele? Mehetek azonnal az Elbruszra vagy Peruba? Vagy kezdjem a Pireneusokban és az Alpokban?

Néhány túránál a gond az, hogy a repülõ azonnal 3500 méternél tesz le. Ilyen pl. Peru, ahol Cusco 3400 méteren fekszik, vagy Ladakh, ahol Leh 3700-on. Ha nincs magashegyi tapasztalatod és nem tudod elképzelni ez mit jelent, akkor okosabb egy rövidebb és olcsóbb túrán mindezt megtapasztalni, hogy ne egy nagy értékû útnál szembesülj elõször a problémákkal.
1. szint: Pireneusok vagy Grossvenediger. A Pireneusokban 3355, a Venedigeren 3666 méterig juthatsz fel. Ezek a magasságok pont egy perui vagy ladakhi túra kiindulópontjai, tehát jobb, ha elõször egy ilyen túrára nevezel be.
2. szint: Nepál vagy Dél-Guatemala. Bár ezek a túrák már 4000 méter fölé mennek, a jó bennük, hogy nem igényelnek magashegyi tapasztalatot. Azért nem, mert a repülõvel csak 1500-2000 méter magasra érkezel, onnantól folyamatosan tarthatók az akklimatizációs szintek, kivéve a Tajumulco megmászása Guatemalában, de itt 3800 méter felett nem töltesz el éjszakát.
3. szint: Elbrusz, Kilimandzsáró vagy Mont Blanc. Ezek a csúcsok alapvetõen trekkingcsúcsok. Alvásban mindenhol tartjuk az akklimatizációs szinteket, kivéve a csúcstásmadások napját. Az éjszakákat még 5000 méter alatt töltjük, de nem iktatunk be 1500 méterenként több napos pihenéseket, ami miatt az utolsó 1-2 napban kialakulhat a magashegyi betegség.
4. szint: Peru vagy Ladakh. Mivel a repülõ itt azonnal magashegyi zónában tesz le, az elsõ napokban minden második ember rosszul lesz. Ha korábban jártál magashegyen, akkor a magashegyi betegség kialakulására kisebb az esély. Ezen a szinten fontos a magashegyi tapasztalat. Gyakran infrastrukturális hiányosság miatt kimaradnak akklimatizációs szintek, ezért bárkinél kialakulhat a betegség.
5. szint: Aconcagua. Megközelíti a 7000 méteres magasságot. Bár a wikipéda biztos sok esetben hasznos weboldal lehet, ám az ott ígért könnyû túra az Aconcaguára eléggé távol áll a valóságtól. Természetesen minden viszonylagos... Mindenesetre ezen a szinten már nehéz bárkinél is garantálni a tünetmentességet, akkor is, ha szigorúan tartjuk az akklimatizációs lépcsõket és pihenõnapokat.

Hogyan készüljek fel a magashegyi túrázásra?

1) Ha teljesen kezdõ vagy, akkor mindenképpen az elõzõekben leírt 1. vagy a 2. szintet ajánljuk. Ezek tanulópályák a magashegyi környezethez. Sokaknak ez lesz a maximum, de a tapasztalat az, hogy 70-80 %-a a túrázóknak a jövõben feljebb merészkedik.

2) Nagyon nem ajánlott, de néhányan mindenféle tapasztalat nélkül belevágnak a 3-4. szint túráiba. Ha megteszed, 90 %, hogy elkap a magashegyi betegség, de 6000 méteres magasságig még elviselhetõk a megpróbáltatások.
Mi mégis azt ajánljuk, hogy ezekre a túrákra az 1. vagy 2. szinten mindenképp edzõdj.

3) 6000 méter fölötti túrára készülj a 3-4. szint túráival és magasságaival. Anélkül soha ne vágj bele egy ilyen túrába.


Fontos a fizikai felkészülés. A legjobb módja a hegyi kerékpározás és tájfutás. Ez tüdõt próbáló edzésmód, de lehet folyamatosan fejleszteni. Emellett nem árt, ha néha napján túrázol is. Ha 4000 méter fölé vágysz, akkor a téli túrázást ajánljuk, mert az készít fel az ott várható körülményekre.
Források:

http://--- kattints ide, és olvashatod ---
http://--- kattints ide, és olvashatod ---


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
A Világmindenségben jelenleg uralkodó viszonyoknak köszönhetõen Neked most az alábbi bölcsesség jutott:

Gondolatok, írások

Fórum
Hanság

Írta: Nerion
szept 03 : 11:52

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:28

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis
Szuper :)
Írta: Nerion
jún 29 : 20:42

Válasz: Pilis
Wao! Szép kör :) Én holnap meg
Írta: Jocó
jún 29 : 14:25

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
jún 24 : 20:02

Válasz: Zenebutik

Írta: Nerion
jún 20 : 21:38



Tagok kedvencei

Üdvözöllek vendég
Felhasználónév:

Jelszó:


Emlékezz rám

[ ]
[ ]

Holdfázis

Nappal és szürkület

Forrás:Magyar Csillagászati Egyesület


|