?
A nap képe
te-edu.info


Tartalom Menü :
Tartalom linkek
Összes kategória
Összes szerzõ
archív részben
Legújabb tartalom megtekintése

Kategóriák
Fotók a Föld legszebb helyeiről (34)
A természet csodái (19)
Hazajáró (22)
-- Túra videóink egy helyen (0)
ÚT keresõknek, és ÚTon lévõknek (16)
Fûben, fában orvosság (34)
Filmajánló (155)
Szerelmes földrajz (10)
Végig az Országos Kéktúrán (9)
Fõ tartalom (4)
Hangfelvételek (32)
Könyvek innen-onnan (17)
Túrabeszámoló (14)
Írások túrázásról, természetjárásról (14)
Írások az élet minden területéről (45)
Élõvilágunk (46)
Ismeretterjesztõ filmek (117)
Főtér (9)

Legújabb tartalmak
10 óra hegyek
10 óra dzsungel
A Direkt Út
A félelem fegyelme
Tudod-e, ki hogyan hal meg?

Újdonságok

Kisfilmek túráinkból
Fõ tartalom
Videó felvételek

Gönczi Tamás - Szent László és a csodaszarvas
- 2008 ápr 20 vasárnap
szerzõ: Gönczi Tamás
kategória: Fõ tartalom > Írások az élet minden területéről
Hozzászólás: 0
Szerzõnek odaitélt pontok: 10/100
nincs értékelés -

Gönczi Tamás
Szent László és a csodaszarvas






Szent Lászlónak a magyar mítoszhoz való kapcsolatának kulminált pontja maga az égi-földi szarvassal való találkozás.

" Szent László királyunk
fényes csillagunk
kérünk Téged vigyázz
reánk oly nagyon
fent is, lent is
kint is, bent is
itt is, ott is
most is!"
Nagyvárad környéki néphagyományból
Gyûjtötte: Nagy Sándor, 1967.

D. emlékének, legyen neki könnyû a magyar föld.


Szent Lászlónak a magyar mítoszhoz való kapcsolatának kulminált pontja maga az égi-földi szarvassal való találkozás. Ugyanis ezen a ponton találkozik Szent László esetében a hármas szent ösvény. Az égi tradíció, a földi hagyomány, valamint az ezek szegrõl-végrõl mostoha testvérének tartott szakrális történelem titkos útja. Ezen utóbbinak a spirituális központból (a másik két ösvénynek a találkozásáról) való eltérítésével foglalkozott oly sokáig és oly nagy kitartással az a sajátos történetfelfogás, aminek eredményeképpen a nemzet régmúltját a ködös észak vidékeire tolták fel nem minden érdek nélkül.

De lássuk magával a csodaszarvassal való találkozást:
Szent László és testvérbátyja Gejza a Salamonnal való csatározások idején Vác tájára keveredtek..."és egyszer csak amikor ott állottak... ahol most Szent Péter apostol temploma áll megjelent nekik egy szarvas, agancsa telve égõ gyertyákkal és futni kezdett elõttük az erdõ felé és azon a helyen, ahol most a monostor van, megállott. És amidõn a vitézek rányilaztak, a Dunába vetette magát és többé nem látták. Ennek láttára így szólt Szent László: - Bizony nem volt ez szarvas, hanem Isten angyala. És szólt Gejza király: - Mondd meg nekem, édes testvérem, mit jelentenek az égõ gyertyák, melyeket a szarvain láttunk?


Felelt Szent László: - Nem szarvak azok, hanem szárnyak, nem is égõ gyertyák, hanem ragyogó tollak, és azért állott meg, hogy megmutassa a helyet, ahová a Szent Szûz egyházát építsük és sehová máshová! És hogy az a hely, ahol elõször látták, ne maradjon épület nélkül, Gejza király és testvérei elhatározták, hogy ott Szent Péternek, az apostolok fejedelmének a tiszteletére kápolnát fognak építeni."

Így számolt be errõl, a Szent László által megélt mitikus találkozásról a XI. század végén lejegyzett magyar néphagyomány.
De lássunk ennél két izgalmasabb, de a magyar néphagyomány által megõrzött változatot, olyanokat, amelyek több szempontból is érdekesek lehetnek számunkra.

"Szent László király mikor ama Gejza testvérével a Duna mellett harcolt. Látott bizony egy sötét mocsaras vidék szélén egy lángoló agancsú csodaszép fehér szarvast, minek szemei az végtelen múltnak az ajtajai, testén az ég abroszainak csillagai mutatták a múltból a jövõbe vezetõ utat. Minek utána meglátta azt Szent László a jó királyunk a csodaállat megállt, de csak egy percre még a szemeik találkozának majd hatalmas fénnyel a Dunába merült"

"Szent László az aki lovagja, királya és szentje is a jó magyaroknak nagy harcok közepette ott a Duna mellett látott ám egy csodaszarvast kinek fénylõ testénél csak lángoló agancsai voltak fényesebbek. Mint csodaszép élõ gyertyatartó lángolt bele a ott a magyar égbe. Meglátta ez állatot jó magyar királyunk és már tudta is dolgát és világra vitte az magyarok dolgát."

Az a bizonyos momentum, már ami a csodaszarvas meglátását illeti, igencsak döntõ mozzanat úgy Gejza, mint inkább Szent László életében. A mogyoródi csata utáni hetekben vagyunk. A gyõzelem rányomja a bélyegét mint két történelmi alak cselekedetére. Gejza ekkor még ugyan herceg, de közvetlenül a koronázás elõtt áll. A múltunk akkor már nem töretlen egyre kuszábbak a hatalmi szálak. Ebben a történelmi és mondjuk ki lélektani pillanatban jelenik meg, pontosabban szökken fel a Duna mocsaraiból a csodaszarvas, amit maga Szent László interpretál õsi fényállatként, fogalmazzunk így - szárnyas csodaszarvasként. Ha belegondolunk ez a fajta látásmód Szent László helyzetébõl a lélektan mély ösvényein járva, az Árpádház sajátos látásmódját és sajátos kereszténységét figyelembe véve nem is olyan meglepõ.


Abban a kitüntetett pillanatban, amikor Szent László meglátja azt a bizonyos csodaszarvast, a látványt isteni jelként fogadja és azokkal a képekkel asszociálja, amelyek benne õsi örökségképpen megszokott járulékai voltak a szarvasmítosznak. Ez a mítosz minden bizonnyal az Árpádház szakrális életében egy alapmítosz. Olyan alapmítosz, ami közvetlen kapcsolatban van a nép, a nemzet eredetével.

Mint eredetmítosz olyan attribútumokkal rendelkezik amelyek automatikusan elválasztják ezt a mítoszt a többi feltehetõen kora középkorban gyakori "egyetemes" mitológiáktól.

A csodaszarvas, mint Istentõl küldött jel jelenik meg a természet tökéletességében. De itt a természet teljessége nem feltétlenül pozitívként jelenítõdik meg. A természet ebben a mitológiává avatott jelenetben maga az anyagi világ, maga a sötétség birodalma ahová a lélek be van zárva. Itt egyértelmûen megjelenítõdik egy õsi, feloldhatatlan dualizmus. A sötétség birodalmából, a mocsárból (itt ír és perzsa analógiáról is beszélhetünk) elõre szökkenõ, feltörõ, fogalmazzunk egyértelmûbben felszabaduló fényjelképként jelenik meg a csodaszarvas. Ennek a csodaszarvasnak a szentlászlói olvasatában az állat agancsain égõ, pontosabban fénylõ gyertyákat találunk.

A csodaszarvas agancsainak különbözõ "magasságában", mintegy különbözõ tudatfokozatain a Fény megjelenik, felszabadul, még pontosabban felszabadít.


Ez a spirituális program jelenik meg Csontváry képein éppen úgy, mint a magyar Szent Korona rekeszzománcaiba rejtett bölcsességben, a nagyszentmiklósi kincs "égberagadási" programjában és így tovább.


Ez a mitikus csodalény valóban egy négylábú griffé változik. A fényhozó szarvas itt nem pusztán csodaszarvas, túl nõ a mesén, a mítoszon. Több fajta olvasat több fajta szintet feltételez. Szent László számára egyértelmû, hogy itt a szarvas valójában egy angelos. Egy égi küldött. Egy angyal. Ezért mikor Gejza kérdezi, hogy "Mond meg nekem édes testvérem, mit jelentenek az égõ gyertyák, melyeket a szarvain láttunk", azt mondja Gejzának, hogy nem szarvak azok, hanem ragyogó, fénylõ tollak. Ebbõl a fényes megjelenésbõl a testvérek bizonyosságot nyernek. Nézzük a magyar eredetmítoszt, a két testvért a szarvas vezeti az új hazába. S most a Szent László csodaszarvasa esetében szintén két testvérrõl, két kiválasztott magyarról esik szó. S ez a két kiválasztott testvér nem más, mint Gejza és László. A csodaszarvas megjelenése által õk kapnak bizonyosságot arról, hogy immár nem Salamon a magyarok királya, hanem Gejza. S a látomásban ott rejlik a szakrális történelem nagy csodája is, az, hogy aki ott van Gejza mellett, s látja a csodaszarvast, az sem lehet más csak kiválasztott. Még pedig szakrális mércével mérve nagyobb lesz, mint a látomás pillanatában mellette lévõ Gejza. A magyarok nagy királya és szentje lesz egykoron.

E látomásnak gyors és konkrét hatása lesz. Annak a határozatlan és bizonytalan politikának, amit Gejza mindeddig Salamonnal szemben viselt e látomást követõen nyoma sem lesz. Szilárd és következetes politikának meg is lett a hatása. Összefoglalva, a mitikus szarvas megjelenése a helyes útra, egy küldetés elfogadásához vezette a két testvért. A (csoda) szarvasnak a magyar mitológiába vezetõ és megvilágosító ereje van. Egyszerûbben fogalmazva, a csodaszarvas egy megvilágosító vezetõállat. A hajdani nomádvilágban ez a fénylõ, mitikus vezetõállat nemcsak szarvas lehetett. Lehetett madár is (turul), de lehet farkas is, mint ahogy a kardesi (testvér) töröknép esetében az elõfordult. A metamorf fehérfarkas vagy kerecsenysólyom egyre jobban a múltba veszõ alakja esetében a vezetõállat szerepe csak másodlagos és az emlékmentõ, tudásátadó szerep az, ami meghatározó.

Térjünk vissza a Hunor-Magor legendához, itt a legenda magva egyértelmûen a vezetõállat motívum mögé csoportosul. S milyen különös, itt is megjelenik a mocsár, mint a sötétség és az anyagbazuhanás attribútuma. A csodaszarvast egy mocsár széléig üldözik. S ott a meotiszi ingovány mocsaras terület szélén hirtelen eltûnik a két testvér (Hunor és Magor) szeme elõl a csodaszarvas. Éppen úgy, mint a másik két testvér (Gejza és László) esetében ott, is a csodaszarvas egy Duna környéki mocsaras terület szélén jelenik meg és a Dunába tûnik el. A magyar csodaszarvas tehát mindig a sötét világ határán materializálódik, hogy megmutassa a határt a sötétség és a világosság birodalma között. S egyik esetben sem az õ égi világába száll látványosan, hanem úgy megy el, hogy mégis itt marad. Gejza és László esetében az "élõ vízbe", a Dunába veti magát, hogy e szent állat örökre ott maradhasson a Dunához oly közeli szent templom közelében, amit az õ megjelenésére építettek. Hunor és Magornál maradva pedig úgy tûnik el a sötét ingoványba (az anyagi világ lehúzó birodalmába), hogy eltûnése pillanatában megmutatja a két testvérnek azt az alig látható, titkos bejáratot, ami nem más, mint Meotisz szigetének a bejárata, kapuja.

Ez a kapu legalább annyira spirituális, mint amennyire fizikális. Kézaitól tudjuk, hogy ez a hely Perzsiával határos és egy igen szûk, alig látható gázlón kívül minden oldalról a tenger zárja körbe. Ide a ki- és bejárás nagyon nehéz. Ezt a szinte láthatatlan kaput nyitja ki a két testvér számára a csodaszarvas. A "szûk kapun" való bejutás titka beavatást feltételez. S ehhez a beavatáshoz beavató fénylényre van szükség, ami a magyar mitológiában és szakrális történelemben nem más, mint a csodaszarvas.

Szent László mitikus életével kapcsolatban szinte általános, legfõbb vezetõnek számítanak azok a templomi faliképek, amik azoknak a nagyfontosságú cselekményeknek a mozzanatait õrzik meg, amirõl magáról Szent László bekerült a magyar köztudatba. Ilyenek a párviadal, a lányszabadítás, Szent kardjával való ítélkezés, vízfakasztás stb. De ezek elszigetelt, külön-külön való vizsgálata elfedi magát a spirituális valóságba vezetõ mélységet. Tudni kell, hogy a szarvas az analogikus gondolkodásmód és ezoterikus tudás szerint magát a nõi princípiumot jelenti. Tovább menve a nõi princípiumról szóló ezoterikus emlékezet és a régi nagy mitologémák többsége, mint lélekvezetõ emlékezik meg.

Legfiatalabb mitológiai megfogalmazása mindennek a görög mítosz. Ahol Hekaté és Persephone (akik õsidõben még egyek voltak) a meghalt lelkek alvilági vezetõi. Görög szóval psychopomposok. Kerényi nagyon jól látta, hogy ezek a psychopomposok valójában a sötétségben való Világítók. Pontosabban a sötétség birodalmából való kivezetõ utat vagy éppen a sötétség birodalmának a határát jelzik és a lelkeket kivezetik a sötétségbõl.

Ilyen lélekvezetõ az a csodaszarvas is, aki a Meotisz ingoványba utat (kaput) mutat a két testvérnek. Fontos pontja ennek az eseménynek az, hogy a csodaszarvas a sötétség birodalma elõtt eltûnik. Miután kijelöli a világosság és sötétség határát "láthatatlanná" válik. Vagy midõn "a nyájas nagyváradi völgybe vezeti az öreg Szent Lászlót, ahol az a nekropolisát építi fel és oda is temetkezik".

Legyünk pontosak a csodaszarvas feltûnése és eltûnése egyazon helyen a sötétség birodalmánál történik. Ezért mondhatjuk, hogy a csodaszarvas a halálból születõ élet szimbóluma is. Ebbõl az aspektusból válik érthetõvé és szellemileg a legjobban megközelíthetõvé a "pálosok haláltól újabb életet váró" reinkarnációs memento mori szellemisége. A sötétség birodalmából "diadalmasan elõtörõ, a fény jelével ékesített csodaszarvas nem más, mint jelképe annak a halhatatlan és örök világosságnak, ami mindig legyõzi az anyagba dermedt sötétséget. Õ a csodás fényállat maga a lehetõség arra, hogy az élet halhatatlan és örök oldalát meglehessen találni ott, ahol az élet körforgásának szamszára kereke egy fénylõ õsmúltat kíván összetörni.

A születés következménye az õrzés, a vigyázás. A Hunor-Magor testvér esetében az ott megszületõ mítosz a csodaszarvast nõvé változtatva õsanyává jelöli ki. Ez a szerep szorosan összefonódik a "napfordulati" szarvas szerepével és azzal a metamorf állat-ember-angelos küldetéssel, amit oly jól megõrzött az ural-altáji mitológia sámánisztikus és még az azt is megelõzõ vallási hagyománya.

A szarvas elõbbi szerepe igen plasztikus és jól követhetõ. Sõt átnyúlik olyan tradíciókba is (ír, breton), ahol ennek a szakrális cselekménynek, jelenlétnek sem elõzménye, sem "konkrét" következménye nincs.

A hideg, ködös, sötét tél kozmikus világmocsarába süllyedt, elmerült fényszimbólumokat (napot, csillagokat) elsõdlegesen és a kettõs, de mindenképpen megtartó erõt sugárzó, azt felvállaló holdat másodlagos szituációban de újra az égre emeli.

Emlékezzünk csak hogyan is beszél minderrõl a magyar néphagyomány:

"Homlokomon vagyon fölkelõ fényes nap,
Oldalamon vagyon árdeli szép hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok
Hej, regülejtem, regülejtem'

Itt külön érdekes mélységet hordoz és külön tanulmányt érdemelne az "árdeli" fogalom jelentése és a jobb vesén lévõ égi csillagok meghatározás. Ez utóbbi sejtetni engedi azt a fontos ezoterikus tényt, hogy a fényállat jobb oldalán ("jobb vesémen") van a kozmikus tudás, ott a kozmosz, azon "fénylenek", világítanak az égi csillagok, míg a csodaállat bal oldaláról ("bal veséjérõl") minden bizonnyal nem véletlenül, de nem emlékezik meg a magyar néphagyomány. Nem tartja fontosnak a regölésbe való belevonásba.

A csodaszarvas fénylõ, fényt hozó aspektusa szépen kiteljesedik, ha a magyar tradícióban jelenlévõ Szent László képet vizsgáljuk. Itt is jelen van a szarvas kozmikus, égi-világító, de legfõképpen vezetõállat szerepe, ami Hunor-Magor esetében olyan egyértelmû volt. (S csak ezen az erõs archeotipuson keresztül világolt át a tulajdonképpeni kozmikus szerep). De itt, Szent László esetében egy igen magasfokú spirituális transzfiguráció történik. Egy olyan mennyei alkímia, ami eleve egy igen komoly kiválasztottságot feltételez. S egész Európa szakrális történelmében csak igen ritkán történik meg. Ezért (és ezt mindenképpen hangsúlyozni kell) az Árpádház az európai uralkodóházak történetében igen sajátos helyet foglal el, már ami a mennyeiekkel való kapcsolatot jelenti. Ennek a spirituális kiválasztottságnak a tudata elevenen élt egészen Rákóczi koráig, s onnantól mintha kitörölték volna a nemzet tudatából.


Mirõl is van szó. Arról, hogy Szent Lászlót a magyar hagyomány, mint lovagszentet és a Fény bajnokát egyértelmûen a Világosság égi jeleivel ékesítette. Ilyen erõteljes világosság-sötétség dualizmus és ennek a megõrzése nagyon ritkának számít, fõleg ha azt nézzük, hogy a néphagyomány milyen széles rétegen át megõrizte azt. S egészen megdöbbentõ módon nyomát találni a Dózsa-féle felkelés idején vagy akár a kuruc korban is. Ez a fajta szellemiség inkább a katar-albigens-bogumil szellemi vonulatba sorolható. De határozott, megkülönböztetõ jeleit megtalálhatjuk az õsi magyar Pálos rendrõl fenn maradt igen kevés, de annál meggyõzõbb híradásokban is.

Mi is Szent László tehát az utókor számára? Maga a világosság, a tisztaság, a bátorság, a hazafiság példaképe.

Hogyan is kezdõdik Szent László legendája "Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségébõl". Tehát "kiragyogva kimagaslott" még a nagyon "fényes"-nek nevezett nemzetségbõl. Egyértelmû, hogy a világosságról és a Vele kapcsolatos hatalmas spirituális fényrõl emlékezik meg a róla szóló legenda elsõ mondata is. De nézzük tovább, keressünk még esszenciálisabb, mélyebb gyökerekre visszavezethetõ emléket Szent Lászlóról a magyar hagyományban:

"Úgy ragyogott, mint a hajnali csillag a köd közepette,
eloszlatva az undok sötétséget,
és amint a telihold ragyog a maga idejében vagy mint
a fénylõ nap, úgy világított népe elõtt, mint a húsból
kiolvasztott zsír..."

Ez a pár sor szinte mindent elmond. A bátor szent hajnal csillaggá válik és akár a csodaszarvas eloszlat minden sötétséget úgy, hogy vezetõvé válik. Szent László felveszi tehát a csodaszarvas attribútumait. Beköltözik ama csodaszarvas Szent László szellemiségébe és megkapja annak az adottságait. Vezet és világít, ott áll a sötétség birodalma elõtt és elállja a rossznak az útját, akár a csodaszarvas oly gyorsan halad a lován. Hûs forráshoz vezet, s ha kell vizet fakaszt. Lovagruháját csillagok ékesítik, mint ama szarvas jobb oldalát. Szemeinek végtelen mélységében egy mitikus állat pihen. Ruhája és paripája világos színekben tündököl, mint ama csodaszarvas, amivel egykor találkozott. S hogy a mítosz örök arra elég egy példa. Megkérdezték az öreg székely asszonyt úgy a kilencvenes évek elején, hogy él-e még Szent László király. Az öregasszony csak ennyit mondott: - Hát nem látja maga esténként azt a szép magyar csillagot?


Forrásmunkák:

Árpád-kori legendák, intelmek. Szépirodalmi könyvkiadó. Bp. én.
Baumgarten: Généalogie...des Rurikides. Róma. 1927.
Braun Soma : A népmese. Bev. az összehasonlító mesekutatásba.Genius. én.
Csánki: Árpád és az Árpádok. Bp. én.
Egerton Syskes: Dictionary of Non-Classic Mythology. Dent and Sons.1965.
Eliade M. : Forgerons et alchimist. Paris. 1974.
Eliade M. : Mythes réves et mystéres. Paris. 1957.
Eliade M. : Occultism, Witchraft and Cultur Fashions. Chicago, 1976.
Eliade M. : The Myth of the Eternal Return. New York. 1954.
Eliade M. : Traité d'historie des religions. Paris. 1955.
Geréb József : Az Olympos. Bp. 1893.
Gilbert Durand : Les structures anthropologiques de l'imaginaire. Paris. 1984.
Gönczi Tamás: A Napba öltözött város. Országépítõ. 1991/4.
Gönczi Tamás: Az európai mitológia gyökerei. Mítosz. 2, én.
Gönczi Tamás: Magyar pesszimizmus. Hunnia. 1990/9.
Gönczi Tamás: Fehér Bizánc. Debrecen. én.
Gönczi Tamás: Fény és dicsõség. Adalékok a fény... Liget. III. évf. 4. sz.
Gönczi Tamás: Nyelvek kora. Pendragon. VIII. én.
Gönczi Tamás: Talált világok emlékezete. Határ. IX. Mítosz szám. Db. 1991.
Györffy György: István király és mûve. Gondolat. Bp. 1983.
Hodinka: Az Árpádokról. Munkács. én.
Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. Bp. 1987.
Képes Krónika a magyarok régi és legújabb tetteirõl. Magyar Helikon. 1971.
Kerényi Károly: A csodaszarvas a 101 napban. Ethn. 1930.
Kerényi Károly: Antike Religion. Pantheon. 1940.
Magyar Nyelvemlékek. Tankönyvkiadó. Bp. 1980.
Marczali Henrik: Magyarország története. Bp. 1911.
Márki Sándor: Magyar középkor. Bp. Élet. 1914.
Nagy G. : A honfoglalók és a turkok. Ethn. 19. 1908.
Otrokocsi Nagy Gábor: A misztika kódexirodalmunkban. Debrecen. 1937.
Pauler Gyula - Szilágyi Sándor: A magyar Honfoglalás kútfõi. Bp. 1900.
Róheim Géza : A bûvös tükör. Vál. Róheim Géza tanulmányaiból. Magvetõ. 1984.
Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. Bp. 1895.
Tóth László : Az Árpádház szentjeirõl. Bp. én.
Zolnay László: Fény és árnyék a középkori Magyarországon. Kozmosz.1983.

Megjelent a Dobogóban, 2004.03.26
http://--- kattints ide, és olvashatod ---



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
A Világmindenségben jelenleg uralkodó viszonyoknak köszönhetõen Neked most az alábbi bölcsesség jutott:

Gondolatok, írások

Fórum
Hanság

Írta: Nerion
szept 03 : 11:52

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:28

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
aug 30 : 14:27

Válasz: Pilis
Szuper :)
Írta: Nerion
jún 29 : 20:42

Válasz: Pilis
Wao! Szép kör :) Én holnap meg
Írta: Jocó
jún 29 : 14:25

Válasz: Pilis

Írta: Nerion
jún 24 : 20:02

Válasz: Zenebutik

Írta: Nerion
jún 20 : 21:38



Tagok kedvencei

Üdvözöllek vendég
Felhasználónév:

Jelszó:


Emlékezz rám

[ ]
[ ]

Holdfázis

Nappal és szürkület

Forrás:Magyar Csillagászati Egyesület


|